Idén májusban nyílt lehetőségem arra, hogy a Pannónia Plusz Ösztöndíjprogram támogatásával (a támogatás a költségek kb. negyedét fedezte, azaz önerőt azért igényelt) kapcsolatépítő látogatást tegyek Japánban Saga városában a Saga University-ben, azaz a Saga‑i Egyetemen. Igyekszem a látogatásom legfontosabb eseményeit röviden összefoglalni.

Az előkészítő munka elektronikus levelezésből és telefonos megbeszélésekből állt. Szerencsére az az élethelyzet, hogy 1992. óta rendszeresen utazok Japánba, azon belül is Saga városa az egyik olyan helyszín, amit rendszeresen felkeresek, így szerencsére voltak olyan ismerőseim, akik tudtak segíteni abban, hogy az egyetemen a megfelelő emberekhez jussak el, és elkezdhessem az érdemi munkát. Az első ember, akivel a kapcsolatépítést elindítottam Ms. Yada Hiromi volt, aki a Saga-i egyetemen a Nemzetközi Tervezési Iroda vezetője. Ő irányított tovább Ms. Narumi Hikari-hoz, aki a Hallgatói Csereiroda koordinátora. A megbeszéléseinknek az lett az eredménye, hogy a Saga-i Egyetemen kiválasztották azt az oktatót, akivel a továbbiakban el tudtam kezdeni az együttműködést, aki a „host”-om is lett a személyes látogatásom alkalmával. Érdekes módon Mr. Lee Geumdong professzor nem japán, hanem koreai, viszont évek óta a Saga-i Egyetem munkatársa.

A hosszas adminisztráció és az előkészületek után megvalósult személyes találkozás, az egyetem meglátogatása. Meglepő volt, hogy Lee professzor milyen részletes és mélyreható anyagot állított elő rólam, a Széchenyi Egyetemről és Magyarországról is. A kb. 2cm vastag dossziéban az első beszélgetésünk alakalmával változtatásokat is eszközölt. Mint kiderült azért volt szükség erre a terjedelmes anyagra, mert minden egyes alakalommal, amikor engem valakinek be kellett mutatni, Lee professzor először ismertette az érintettekkel, hogy ki vagyok, miért jöttem és honnan jöttem, mivel egy „átlag japán”-tól nem elvárható hogy ezekkel az ismeretekkel rendelkezzen.

Az első aktivitás a kampusz bejárása volt, amiben két hallgató, két hölgy volt a segítségemre. Egyikük japán, a másik mexikói, mindketten az egyetem hallgatói és a hallgatói önkormányzatnál jelentkeztek erre a feladatra – ami egyébként nagy szó – mert ugyan japánban kötelező az angol nyelv tanulása, a japánok jellemzően nem szeretnek angolul beszélni. A mi esetünkben pedig – tekintettel az én gyenge japán nyelvtudásomra – ez volt a fő kommunikációs csatorna.

Csakúgy, mint szinte minden japán cégnek és szervezetnek, a Saga-i Egyetemnek is van saját kabalafigurája. A figurát az egyetem egyik alkalmazottja rajzolta eredetileg, csupán azzal a céllal, hogy illusztrációként szolgáljon az intézmény hivatalos weboldalán, de a kedves madárfigura annyira népszerűvé vált a diákok és a dolgozók körében, hogy az egyetem vezetése 2008-ban hivatalosan is elismerte a Saga-i Egyetem kabalájaként. A figura alapjául szolgáló kaszásmadarat a 16. század végén, a Toyotomi Hideyoshi által indított koreai hadjáratok idején hozták be Japánba a koreai félszigetről. Saga uralkodó klánja, a Nabeshima klán tagjai telepítették le ezen a vidéken, ahol a madár az idők során a győzelem és a szerencse szimbólumává vált (mivel a hangja a japán „kachi”, vagyis győzelem szóra emlékeztet). Katchi nemcsak plüssfiguraként és az egyetemi ajándéktárgyakon jelenik meg, hanem különböző egyetemi rendezvényeken hús-vér jelmezesként is feltűnik egyetemi fesztiválokon, sőt még egyedi fehér laborköpenyes verziója is van az orvosi kar tiszteletére, illetve minden egyes karnak megvannak a karra jellemző tulajdonságokkal felruházott egyedi figuratív ábrázolásai. Az egyetem boltjában Katchi logózott cuccokból nagy választék volt: póló, pulcsi, köpeny, toll, jegyzetfüzet, dosszié, naptár, bögre, plüssfigura, nyakpánt, kitűző, stb. Pár fotó erejéig sikerült találkoznom Katchi embernagyságú figurájával is.

Az egyetemi ebédlőt is meglátogattuk. Itt meg kellett hogy állapítsam azt, hogy az árak alacsonyabbak, mint a városban. A képen szereplő rántottcsirke pl. kb. 750,-Ft átszámítva. Az is jól látszik, hogy mekkora a természetes fény aránya, milyen sok az ablakfelület. Ugyanez vehető észre az általam lefotózott egyik nagy előadó esetében is. Illetve még az is, hogy itt is van az órán alvó, meg a telefonján játszó hallgató is. Érdekes és megszívlelendő rendelkezés például itt az is, hogy azok a kollégák, akik az egyetemtől 6 kilóméteren belül laknak, azoknak nem engedélyezett, hogy személyautóval járjanak dolgozni, így parkolóhelyet sem biztosítanak a részükre.

Az egyetem rozsdamentes acél felirata előtt készült fotón mellettem két hallgató (az egyikük japán, a másik egy perui vendéghallgató) és Lee professzor is látható. Illetve Galileo Galilei szobrát is fel lehet fedezni a kép hátterében. Ezt azért hozom szóba, mert a lányok – akik közgazdasági kurzusra jártak – azaz közvetlenül nem érintettek a reáltudományokban, tőlem kaptak információt a tudós munkásságáról, felfedéseiről, és a konfliktusáról VIII. Orbán pápával. Szóval, ha hivatalosan nem is, de gyakorlatilag egy kicsit mégiscsak oktattam is.

Az első hivatalos megbeszélésre a Nemzetközi Kapcsolatok tárgyalójában került sor. Itt fogadott engem, Lee professzort és Narumi Hikari-t a Saga-i Egyetem Elnökhelyettese és egyben a Nemzetközi Csereprogramok Előmozdításáért Felelős Központ Igazgatója, Sakamoto Maiko professzor asszony. A tárgyaló egyik végében egy hatalma világtérkép jelenítette meg a Saga-i Egyetem nemzetközi kapcsolatait, a terem másik végében álló polcot is úgy éreztem, hogy le kell fényképeznem, annyira megtetszett az ott elhelyezett tárgyak harmóniája. A megbeszélésünk alatt Magyarországot nem csupán a japán zászló mellett elhelyezett magyar zászló szimbolizálta, hanem a világtérképre is felkerült egy nagy piros pötty a megfelelő helyre. Maga a megbeszélés, ami szintén a Lee professzor felvezetésével kezdődött, kötetlen volt, azaz nem csupán az egyetemeink tevékenységeinek az áttekintéséről volt szó, hanem tágabb értelemben is beszélgettünk az országaink kulturális különbségeiről.

Szintén a hivatalos program része volt egy előadás megtartása a Saga-i Egyetem azon oktatóinak a számára, akik az előzetes felmérések alapján érdeklődést mutattak a Széchenyi Egyetem irányába. Természetesen ez is Lee professzor felvezetésével indult, majd én beszéltem először egy kicsit magamról, a Japánhoz fűződő viszonyomról, majd bemutattam az erre a célra készített, egyetemünket bemutató prezentációt. Érdekesség képpen bemutattam a B3P szoftvert, amely az egyik hallgatóm szakdolgozataként készült el. Ennek az adta az aktualitását, hogy a SIBFO (Saga International Balloon Fiesta Organization) által évenként megrendezett Csendes-óceán Kupa (Pacific Cup) hőlégballon verseny repülései is 3D-ben vizualizálhatók a bemutatott B3P szoftver segítségével. Meglepően sok kérdést kaptam a legkülönbözőbb témákban az előadás után, és azt hiszem, hogy sikerült mindenre kielégítő, és kellően informatív választ adnom, akár a Széchenyi Egyetemmel, akár Győrrel, vagy akár Magyarországgal kapcsolatban.

A Saga-i Egyetemnek van egy saját hőlégballon csapata, és a hivatalos program része volt, hogy találkozzak a képviselőikkel. A nekik tartott előadáson újra használtam az egyetemünket bemutató prezentációt, de ez esetben értelemszerűen a hallgatói szervezetek bemutatására helyeztem a nagyobb hangsúlyt. A hőlégballonos érintettség miatt természetesen a B3P szoftver is szóba került. Szeretném megemlíteni, hogy a képeken is látható fiatal hölgy egyébként hőlégballon pilóta, és ebben a minőségében járt is már Magyarországon, mivel résztvevője volt a 2024 évi Hőlégballon Világbajnokságnak, amit Szeged városa rendezett meg. Sajnos nem emlékszem arra, hogy ott találkoztam volna vele, mert engem, mint a magyar csapat Team Manager-ét kellően lekötöttek a magyar indulók.

Nem hagyhatom ki azt a zártkörű vacsorameghívást sem, amit az én tiszteletemre rendeztek a város egyik elegáns éttermében. A pálcikával evés természetesen nem okozott gondot, és ráadásul csupa olyan étel került terítékre a menüsorban, amit magam is kiválasztottam volna. Természetesen ez volt a legkötetlenebb hivatalos program, sokkal inkább, a személyem, azaz én, mint ember kerültem az érdeklődés középpontjába, sem mint a munkám, vagy maga az egyetem. Szóval sokat kérdeztek, én pedig sokat meséltem magamról. Ha ez nem tűnik túlzásnak, szerintem egy kicsit be is loptam magam a szívükbe.

A látogatásom alatt a helyi, és egy országos újságban is írtak a látogatásomról, vagyis a kapcsolatfelvételről.

A legmegtisztelőbb és egyben a legfontosabb találkozásom a Saga-i Egyetem prominens vezetőjével volt. M.D., Ph.D. Koichi Node professzor a Saga-i Egyetem elnöke, Sato Kazuya professzor pedig a Természettudományi és Műszaki Kar dékánja. Természetesen a megbeszélésen részt vett Sakamoto Maiko professzor asszony, Narumi Hikari és Lee professzor is, aki itt is a már említett vastag dossziéja segítségével részletesen elmondta, hogy ki vagyok, honnan és miért jöttem, főleg azoknak a tájékoztatására, akik ezt még nem ismerhették. Nagyon szívélyes volt a légkör, őszinte érdeklődéssel hallgatták meg amiről beszéltem, mindazt amit az egyetemünkről elmondtam. Érzésem szerint rajtuk nem fog múlni a kapcsolatépítés, kijelenthetem, hogy a Saga‑i Egyetem oldaláról a szándék határozott és erős. Természetesen itt került sor az ajándékok átadására is. Itt sem mulasztottam el, magát az elnöki irodát is lefényképezni.

Végül, de nem utolsó sokban meg kell említenem a hivatalos programból a látogatást a Saga Ballon Múzeumban. Ezen a velem utazó tanítványom és barátom is részt vett, valamint a Saga‑i Egyetemről is a sokan elkísértek. Természetesen a SIBFO vezető tisztségviselői is – akiket én már hosszú évek óta ismerek – voltak a vendéglátó házigazdák. A múzeum meglátogatása egy közös ebéddel zárult.

Őszintén remélem, hogy a Széchenyi Egyetem részéről is kellő elszántság és fogékonyság mutatkozik a következő lépésekhez: a közös kutatási témák megtalálásához és az együtt dolgozáshoz, az oktatók és a hallgatók mobilitási programban történő bevonásához.